El fogok költözni. Mármint a blog. Jó ideje érzem - kb. 4 ónapja :) - hogy a folytatás már nem igazán ide való. Ez a blog anno azért SZÜLETETT :), hogy segítsen nekem behívni a születendő babámat, feldolgozni az utat, amit idáig megtettem, erőt adni, hogy ne adjam fel a reményt és nem utolsó sorban azért, hogy ezzel másokat is bátorítsak, ők se adják fel. Az én példám arra, hogy 40 évesen, egyetlen aktívan működő petefészekkel, 5 centis miómával is teherbe lehet esni és csodálatos, egészséges kisbabát lehet a világra hozni :) Éppen ezért ebben a blogban a születésről készült bejegyzés lesz az utolsó (előtti)... A többi bejegyzés átkerül ide. Itt folytatódik Ficerém története, akit oly régóta vártam :)

Úgy néz ki, a Bepanthene lesz a befutó. Úgy veszem észre, halványodik a popsiluk körül a bőrpír. Meg húzódik szépen vissza. Remélem, jól látom...

Tegnap gyógyszertárban jártunk. Szerintem Ficerének úgy 3 éves koráig nem kell popsikenőcsöt vásárolnunk :) Maradt a múltkorról:

Annyira cukorfalat ez a Ficere!! Istenem, hogy imádom őt! Annyira hatalmas ez az érzés, hogy néha sírni támad kedvem... Talán a boldogságtól? Attól, hogy ő megadatott nekem. Ma, amikor hazafelé tartottam a tornáról, a kapu előtt beláttam az üvegablakos téli kertbe. Apa sétálgatott benne, karjában Ficerével. Meglát, valamit a fülébe súg. Közeledem feléjük. A szívem kalapál az örömtől. Ficere észrevesz, néz egy pillanatig, majd fülig ér az egyébként pici szája. "Édesanya haza jött" - mondja Apa Ficerének, aki kis karjaival és lábaival kalimpálni kezd.  Azt hiszem, megörült nekem... :)) (Ezek után jól szétpuszilgattam... tetszett neki!! :) )

De rohadt sz.r volt ez a mai oltás. Sírt, amikor felismerte, hogy hol vagyunk. Szerencsére rögtön megvigasztalódott, amint ölbe vettem, utána nem volt gond. Teljesen kimerít, amikor "rossz" neki. Ráadásul itthon nincs fűtés, reggel frankó 18 fok volt az emeleten, ami gyakorlatilag a bázisunk. Jól beöltöztettem (rugi fölött kiskabát), reggel még takaróba is becsavartam, tisztára úgy néztünk ki, mintha valami tundravidéken élnénk... Alig várom, hogy jöjjön a Jájá, aztán este megyek ismét tornázni. Hajrá!!

(Most épp a pelus zacsit szorongatja, kezd megmérgedni rá valamiért, ezért picit ölbe vettem. Annyira édesen átölelt! Megpróbáltam lefotózni, de elbénáztam... Ez nem az én napom. A fotózás gomb helyett a kikapcsol gombot nyomtam be :-/ Hihetetlen. Nem is én lennék, ha nem bénáztam volna el... Most odaadtam neki a mintás blúzomat. Olyan boldog vele :)) )

Imádja a mintákat. Ezt akkor vettem észre először, amikor az a bizonyos sötétítőnek kikiáltott virágos anyag felkerült az ablakra. Írtam is, hogy mennyit bámulja, sőt, beszélget vele/ hozzá :) Azóta többször is kiderült, hogy a virágos, színes minták nagyon vonzzák, előszeretettel csodálja őket. Most az egyik kedvenc egy virágmintás blúzom, ami ráadásul nagyon könnyű anyagból van, így jókat játszottunk vele úgy, hogy az arcán átsimítom a ruhadarabot. Rettenetesen élvezi :) Vagy magasról "ráejtem" az arcára. Nagyokat kacag ilyenkor :) Aztán megkaparintja és addig szorongatja, markolássza, amíg a szájába nem tömi, közben felhúzza két kis lábikóját, majd ebben a pózban szépen eldől oldalra :) Persze az ing továbbra is a prédája marad :))

Ma is rengeteget aludt... A hajnali 6 órai ébredés és kb. 1 órás hancúr után ráhúzott még vagy 2- 2,5 órát. Aztán délelőtt és délután is aludt egy nagyot. Nem tudom, mi ez az álomkór, mindenesetre holnap lesz alkalmam megkérdezni a doki nénit, ui. mennünk kell a 3. oltásra. Tulajdonképpen elég sok kérdésem- kérésem lesz felé:

- hogyan kell a Sinemil tápszert használni a bukások csökkentésére (milyen higításban, mennyit)?

- mit gondol a hozzátáplálás megkezdéséről? (Az imént olvastam egy cikket, ami határozottan elveti, hogy a 6. hó előtt megkezdjük és elég riasztó is, amivel indokolja, úgyhogy a jelen álláspontom az, hogy várunk még vele.)

- BEBA HA Sensitive tápszert szeretnék felíratni vele

- popsikrémet szeretnék felíratni vele

- pelus kiűtésre mit ajánl (vettem Sudocreme-et, de még csak 2x használtam, mert rájöttem, hogy amíg van a patikai Borax-os krémből, ami egyszer már bevált (infrával kombinálva), addig inkább azt használom.

Szóval peluskiütések ismét jelentkeztek, de most máshol, nem olyan kiterjedt mértékben. Infrázom megint a popsiját és kenegetem. Remélem ez is olyan gyorsan rendbe jön, mint a múltkor...

Holnap egyébként jön a Jájá, a tervek szerint egész estig itt lesz, így el fogok tudni menni a du. 6 órai tornára!! :)))

Nagy nap ez a mai! Nem csak azért, mert Ficere ma kereken 4 hónapos, hanem azért is, mert szülés, sőt, várandósság és még ki tudja mennyi idő óta most voltam először újból rendes fittness órán edzeni! ÚJJÁSZÜLETTEM. Ez jutott eszembe, miközben teljes átéléssel ugráltam a step padon, és szinte libabőrös lettem a gyönyörűségtől, hogy végre ismét szökkenhetek, elugrálhatom a megszokott lépéseket: E-step, háromszög, átfordulás stb... Torna közben bekattant valami, amit már nagyon hiányoltam. Rájöttem, hogy nekem ez kell, szükségem van arra, hogy mozogjak!! Úgyhogy szeretnék egy héten 2-3x eljárni ebbe a közeli formastúdióba - ahogy nevezik magukat - hogy végre visszanyerjem a kondimat és jól érezzem magam a bőrömben. És hogy megszabaduljak a nagy hasamtól. Ugyanis eddig nem volt hajlandó visszaapadni az eredeti méretére... Kb. akkora mint 4 hónapos terhesen volt. Elég durva. Abban bízom, hogy a torna majd szépen helyre teszi. Szó szerint :) És ez hogyan valósítható meg? Apa néhány reggelen vigyáz Ficerére, szerdán pedig a takarító nénink vállalta be. Jájá válasza még függőben van a korai érkezést illetően, de nincs kizárva, hogy heti 1x ő is besegít a pesztrálásba. Az a jó, hogy ez a konditerem itt van két utcányira tőlünk, tehát autóval kb. 5 perc alatt ott vagyok. Nem kell utcai ruhát öltenem, eleve edző cuccban rohanok le, aztán edző cuccban rohanok vissza. Nem nagy ügy :) Rendesen fel vagyok villanyozódva ettől az új lehetőségtől!! :D

Ficere mostanában új hangocskákkal próbálkozik. Kicsit sipítós, magas hangon sivítozik, ami feltehetően nagyon tetszik neki, mert elég sűrűn gyakorolja és élvezettel lubickol saját hangerejében :) Érdekes, mindenesetre :) Nem tudom mi volt vele ma és tegnap, de többet aludt és evett mint szokott. Szinte az egész délelőttöt átaludta. Gyakorlatilag csak enni kelt fel. Délután viszont, hiába próbáltam etetni, csak nyammogott, amit meg lenyelt, azt elegánsan kibukta... Találtam a neten valami hiper-szuper tápszert (Beba HA Sensitive), ami állítólag jelenleg a legjobb a piacon, mert:

1. tartalmaz lactobacillus probiotikumot

2. csökkentett laktóz tartalmú

3. részlegesen lebontott savófehérjét tartalmaz.

Elhatároztam, hogy kipróbáljuk, hátha ettől kevesebbet bukik majd...

Lehet, hogy hülyeség, de ma valahogy rámtört, hogy annyira élvezem én ezt az anyaságot :) Lehet, hogy a torna miatt?... :) Élvezem minden apró részletével együtt. Még azt is, hogy a babaszoba tele van babaápolási cuccal, a szuper mellszívó készülékünket is szeretem, a pelenkázó táskát, a törlőkendőket... mindent :) Ha a Jóisten is úgy akarja, nagyon örülnék, ha jönne még egyszer az áldás... :)

Ma kibontva szárítottam a hajam, amikor Ficere meglátott, nagyon furcsán nézett rám. Mintha azt gondolná: hát ez meg kicsoda?? GYorsan feltűztem a hajam, erre ő megkönnyebbülve elmosolyodott... :)

A pelus asztalnál mindenféle hülyeségeket szoktam neki produkálni. Általában azért, hogy ellensúlyozzam az öltözéssel kapcsolatos averzióját és általában be is jön a számításom, sikerül elterelni a figyelmét. Legtöbbször nevet rajtam, de van, hogy komolyan néz egy ideig és csak utána mosolyodik el. Fucsa, de azon töprengtem, vajon honnan tudja, hogy VICCES, amit csinálok? Vagy hogy miért vicces? Miért viccesebb recsegtetve kifújni a levegőt, mint mondjuk tüsszenteni vagy ásítani?... Ez olyan érdekes!

A játékok most már bejönnek neki. Egyelőre mindet a szájába szeretné tömni. Persze nem csak a játékokat. Mindent. Amikor pedig nem sikerül, ideges lesz. Hihetetlen milyen dühbe bír gurulni! Ilyenkor inkább elveszem tőle a játékszert, mert olyan érzésem van, hogy mindjárt felrobban a gyerkőc. Kiabál, türelmetlenül kapkod, vörösödik a feje... Nem is tudom, kire ütött... :)

P.S.: Nátha ügyben nem akarom elszólni magam, de eddig úgy néz ki, sokkal jobban vagyunk!! :)) (kopp-kopp-kopp!)

Eddig nem volt bajom a kakikkal, de most már sokadjára fordul elő, hogy egy-egy pelus csere során a nagy igyekezet ellenére fülig kakisak leszünk babástul-mamástul. Hiába a pelus alátét, az arra ráhelyezett papír törlőkendő, az óvatos kézmozdulat, az olajos vatta tisztító ereje... egy villanásnyi aprócska mozdulat és máris beleér a fürge lábikó a kakiba, onnan átkerül az ágyra, anya kezére, a másik lábra és még ki tudja hova. Eközben a másik fertályon egy félrecsúszott törlőkendő összekeni a body alsó részét egy csíkban, majd az begyűrődik és máris foltot hagy a rugin. Tessék. Kakovec úr, ha megérkezik, most már rendszeresen ruhát is kell váltani.

Reggel 5:30. Ébredés arra, hogy Ficere orra bedugult, nem kap rendesen levegőt. Karba veszem, sétálgatok vele, ringatom. Érezhető, hogy visszaaludni most nem fog. Irány a babaszoba "kipelusozódáshoz" és egy kis hancúrhoz. A kedve szerencsére rózsás, mint általában :) Játék közben pipettás sóoldat belövés - jól sikerül, kicsit megszeppen de aztán mosolyog. Nyüszögni kezd picit, gondolom éhes... Mivel most éjjel alig szopizott, mellre teszem.

Reggel 6:15. Anyuka a fotelben, karjában egy bebugyolált csecsemővel: rugi ugyan csak félig van rajta, ellenben  puha takaróba jól be van tekerve, lábacskáin virágmintás kendő fityeg, felsőtestét félig beborítja egy pelenka.

1. "Rugi ugyan csak félig van rajta": nem tetszett neki az öltöztetés, nyüszögni kezdett, ezért az alsó részét anya már nem adta fel rá

2. "puha takaróba jól be van tekerve": mivel a rugi nem lett ráadva, jól be kellett takarni, nehogy jobban megfázzon.

3. "lábacskáin virágmintás kendő fityeg": a lábáig nem ért le a takaró, ezért anya - jobb híjján - az etető fotel melletti kosárból kihalászta az egyik sálját, amit a lábára tekert, hogy ezzel is védje a hidegtől

4. "felsőtestét félig beborítja egy pelenka": etetés közben a kajcsi oldalt folyt le a nyakán, a pelus ennek felitatására szolgál

:)

Remélem most már tényleg jövünk kifelé a takonykórból, ámbátor ma reggel megint rosszabb volt a helyzet mint 3-4 nappal ezelőtt, a javulós időszakban :( Kínlódtunk megint a kora reggeli orrdugulással, amikor szegény arra ébred, hogy nem kap levegőt. Borzasztó ez, ilyenkor vele együtt szenvedek és próbálok nagyokat lélegezni, mintha ezzel is segíteném őt... pedig hát sajnos nem. Ellenben Emberemnek támadt egy pompás ötlete: bekeni a mutató ujját tigris balzsammal, majd ezt lebegteti Ficerénk orra előtt. Ettől picit megnyílnak a légutak és végre levegőhöz jut a kis drága. Én mondjuk inkább a direkt csecsemők számára gyártott Luuf balzsamot használom, de ahogy láttam kb. ugyanazok az összetevők vannak benne mint a másikban (eukaliptusz és társai). A Luuf-ot azért nem kenjük még Ficerére, mert elvileg csak a 6. hótól adható... Apropó, ma kiderült, hogy Hugi kislányának a dokija nem javasolja az anyatejes spriccet, mondván, az orrban pangó szerves folyadék táptalaja lehet a baciknak, kórokozóknak. Van benne némi logika, el kell ismerjem. Így aztán ma elhagytam az anyatejes spriccet, maradt a sóoldatos, plusz az infra. Ficere este benyűgösödött, meglehetősen elfáradt, pedig ma önmagához képest elég sokat aludt... Evett is rendesen. Arra gondoltam, talán nála most tetőzik a második ún. "fejlődési ugrás". Állítólag olyankor többet esznek és alszanak (és talán nyűgösebbek is?...). Ezt az elméletet az is alátámasztja, hogy ma, egy kis segítséggel ugyan, de MEGFORDULT!! :) Hátról hasra. És mivel én sejtettem, hogy nagy pillanatnak nézünk elébe, gyorsan megörökítettem a mobilommal :)) Az igaz, hogy utána sajnos nem örömködés volt a vége, hanem jó nagy sírás, mert a fordulás közben (vagy előtte??) buktunk egy nagyot és hát pont belehempergőztünk a saját hányásunkba :(( Nem baj, legközelebb, amikor majd teljesen önerőből fordul Ficere, akkor biztosan jól fog elsülni a mutatvány és nem fogja megzavarni semmiféle atrocitás :)

Kezdek kicsit rendeződni, azaz a napirendünket egyre hatékonyabban kihasználom. Kicsit lassú vagyok, mert hamarabb is rájöhettem volna ezekre a pofonegyszerű megoldásokra:

1. minden egyes alvás alkalmával tejcsit fejek (jelenleg csakis az infrázás után)

2. tejcsi fejés közben lábgyakorlatokat tudok végezni, így két legyet ütök egy csapásra

3. egy bealvás alkalmával tudok hasizmozni (ha akarok...) Igen, sajnos a torna gyakorlataimmal egy ideje hadilábon állok... Fogalmam sincs, mikor álltam le vele, de tény, hogy egy ideje (2-3 hete?) nem tornázom :(

4. a teniszpályánk körül tudok futkosni, ha Apa itthon van és bevállalja Ficerét kb. 20 percre

Persze ezekhez szükséges volt tudnom, amit mára kitapasztaltam: Ficere rendszeresen fél órákat alszik, napjában kb. 3-4x. Eddig mindig különféle teendőket láttam el ezekben az időszakokban, de rájöttem, hogy jobb, ha a legszükségesebb, rendszeresen végzendő tennivalókat belepasszírozom az alvásidőbe. Egyelőre úgy tűnik, ez így jól működhet.

Visszagondolva, fura volt ez a mai nap... Nem csak az időjárás, de Ficerének is voltak meglepő reakciói... Pl. ma 2x is volt, hogy hirtelen csak úgy felsírt, a nagy semmiből valami iszonytató elkeseredéssel. Előfordult ez már máskor is (szerencsére csak néhány alkalommal) - pl. egyszer Hugiéknál, amikor alig bírtam megnyugtatni, aztán másszor pl. a Doki néninél. A racionális felem az első esetet azzal magyarázta, hogy hiányzott neki az otthon és empatizált a síró uncsitesóval, a másodikat azzal, hogy valamilyen szinten emlékezett az orvosi rendelőre és a szurira. A spirituális énem viszont azt hiszi, valamilyen "ártó" vagy negatív energiákat észlelt. Ki tudja?... Mindenesetre kétségbe ejtő tud lenni ez a hirtelen fellépő, keserves sírás :( Szerencsére ezúttal gyorsan megvigasztalódott. Estefelé rájött a "nyüszi", így viszonylag korán megetettem, és bealtattam. Az öltözködést egész "kiborulás-mentesen" megúsztuk - persze ehhez egyszemélyes cirkuszi előadást kell tartanom, vagy inkább kabaré műsort? Csacsogok, gesztikulálok, s főleg nagyokat grimaszolok, szóval bohóckodom. Ezekkel a show-műsor elemekkel kisebb-nagyobb eredménnyel sikerül elterelnem a figyelmét, így megússzuk az öltözést nyavalygás nélkül. Általában. Aztán van úgy, hogy a ruhába préselés kihozza a sodrából és olyankor nemtetszését panaszkodással nyilvánítja ki. Ordítani emiatt sem szokott, szerencsére.

Az altatás is vicces, ha jól belegondolok... Ficere mindig karban alszik el, s miután bealudt fektetjük le a helyére, az ágyunkba. Érdekes, hogy amikor fáradt, álmos, elkezd "kántálni" vagy "panaszkodni". Mondja-mondja a magáét, mintha beszámolna arról, milyen sanyarú az ő sorsa. :) Pedig csak álmos, ui. néhány pillanat múlva már alszik is. Máskor meg, ha nem sikerül bealudni, táncot járok vele. Piruettezek, forgok, libbenek jobbra-balra, néha még énekelek is hozzá valami sületlenséget. Külső szemlélő számára valószínűleg meglehetősen röhejes látványt nyújtok :) Amikor Ficere végre bőszen durmol, akkor jön az igazi attrakció: óvatosan letenni őt úgy, hogy ne ébresszem fel közben. Na ez aztán a kihívás :) Arra már rájöttem, hogy plédbe bugyolálva sokkal könnyebben megy a letétel, úgyhogy igyekszem ezt a módszert alkalmazni, amikor meg nem, akkor lélegzetvisszafojtva ügyeskedem, s ha Ficere szemei kipattannak, kezdem az egész műsort elölről majdnem elölről :)

Szépen, lassan javul az állapotunk, az éjszakákat már nem zavarja meg a rémes orrdugulás és nap közben is főként csak reggel-délelőtt szörcsögünk leginkább. Érdekes, hogy az utóbbi 3 napban már egész jó volt a helyzet, ma reggel meg mintha kicsit visszaestünk volna... Lehet, hogy korai volt tegnap olyan sok időt a piacon tölteni, utána pedig kiülni az egyik kávézó teraszára. Az is elképzelhető, hogy az elmaradt infrázás okozta az enyhe hanyatlást. Az is lehet, hogy ez így természetes, hisz a doki néni megmondta, hosszú ideig tart a kilábalás... Furcsa, de a megjósolt köhögés nem jelentkezett - felőlem ki is maradhat. Reméljük. Sajnos a keddi együttlét alkalmával Uncsitesó is elkapta a betegséget - ő már köhög is :( A kezelési módban egy aprócska változás történt: visszaiktattuk a porrszívót, azonban egyáltalán nem úgy használjuk, mint az elején. Szigorúan csak 2-3 mp-et szívjuk az egyik orrlyukat, aztán ugyanennyit a másikat, pont úgy, ahogy a Doki néni javasolta. Ez ilyen formán egyáltalán csak kicsit zavarja Ficerét, nem sír, nem keseredik el tőle, inkább csak nem tetszik neki, és húzza el a fejét, de kiborulás már nincs - sőt, a végén még mosolyogni is képes, ha rávigyorgok. Ennek nagyon örülök! Végre ki tudjuk normálisan tisztítani az orrát úgy, hogy közben nem szenved!! A többi gyógymód továbbra is a segítségünkre van:

- sóoldat spricc pipettával porrszívás előtt (egyáltalán nem viseli meg, szinte észre sem veszi, mert játék közben megy a spricc, egy szempillantás alatt, aztán folytatódik a hancúr)

- anyatej spricc szintén pipettával porrszívás után

- infralámpa alvás közben.

Dokinéni szerint vihetjük mindenfelé, kivéve gyerekek közé, mert még fertőzhet. Ezt kihasználva lesétáltunk tegnap a piacra, aztán egy kávézóba. Ma délben pedig együtt ebédelt a család. Holnap jön a Jájá, amit már nagyon várunk :) Szerencsére a hangulata kiváló, egyedül a kajálás lett furcsa kicsit, mert hol keveset eszik egyszerre, hol meg úgy tűnik, többet is tudna, mint amennyi tápit elkészítettem neki. A tejem miatt aggódom picit (igen, azért a kevéskéért), mert olyan érzésem van, hogy egyre kevesebb, Ficere egyre kevésbé hajlandó szopizni (még szerencse, hogy éjszaka azért még mindig kéri a cicit), a fejés meg valahogy sokszor csúszik, halasztódik, aztán végül elmarad. Nem jó ez így... Szeretném, ha legalább fél éves koráig megmaradna az a mennyiség, amit eddig kapott. Látható, hogy valamennyi védettséget mégiscsak biztosít neki (pont annyira lett beteg ettől a vírustól, mint a szopizó babák).

Nincs kedvem és nem is vagyok képes leírni, hogy milyen szörnyűséges napokon (élményeken, érzéseken) vagyunk (-ok) túl. A legfrissebb feltételezés szerint Ficerének sikerült elkapni Apa vírusát, amiből egy jó kis nátha alakult ki, a leggyakoribb "bababaj" a Doki néni szerint. Ezért nem is kéne olyan nagy feneket keríteni a dolognak, ami részben megnyugtató, másrészt viszont a nátha olyan kínokkal jár együtt, ami teljesen lemeríti a piciket. Az orrdugulás a kisbabáknak még nagyobb szenvedést jelent, mint a felnőtteknek, pedig nekik sem piskóta... Eszembe jutottak azok a kínok, amikor az orromban a trutyi se ki, se be, levegőm egy szál se, s szinte fulladozom a nagy szörcsögéstől. Ficerénknek ilyen élményeket kellett átélnie, amit  én legalább olyan nehezen toleráltam, mint ő. Teljesen átéltem a szenvedését és ez maximálisan lemerített. Többször is előfordul, hogy annyira megsajnáltam a kis drágát, hogy sírtam, miközben a karomban ringattam, vigasztaltam, altattam. Persze azért igyekeztem tartani a frontot és állni a sarat, de amin keresztülmentem, az tulajdonképpen pont az, amitől a legjobban tartottam. Már amikor Emberem haza hozta ezt a fránya kórságot, arra gondoltam irtózva, nehogy Ficere elkapja, mert elképzelni se akarom, mi történne vele betegen :( Borzadva futott át az agyamon, milyen lehetne neki ezzel a lábról ledöntős nyavalyával küszködni. Hát, végülis az ember mindig megkapja, amitől fél... Csak az a baj, hogy ez pont a mi kis Ficerénket érintette :(( Ma reggel konzultáltam a Doki nénivel (eddig Nagypapi foglalkozott a táv-orvoslással), aki félig-meddig lelki segélyszolgálatot is tartott nekem és ezért én nagyon hálás vagyok neki. Előszöris közölte, hogy ne haragudjak, ha mosolyog rajtam, nem rosszból teszi, de tényleg higgyem el, hogy ez baj semmiség. És hogy nyugodtan készüljek fel, kb. 3-4 hét az átfutása, 8-10 nap a nagyon gáz periódus. Még jó, hogy vezetem a babanaplót, mert így vissza tudtam keresni a dolgok alakulását: most tartunk k. egy hétnél. A gyakorlati tanácsa az orrleszívás volt (azonban szigorúan csak 2-3 mp. egy-egy orrlyukban), és esetlegesen orrcsepp használata. Meg a kitartás. Apu szerint az orrleszívás kakit sem ér, mivel a nyák újratermelődik, ezért a termelődés megállítására kell törekedni: orrcseppel. Emberem kizárja az orrcsepp használatát, mert ahhoz hozzászokik a nyálkahártya... Pfff... A legrémesebb időszak tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor nyakra-főre szívtuk le az orrocskájából a trutyit, az - utólagosan lecsekkolt - 1600 W-os porszívónkkal, amikoris gyakorlatilag fél óránként olyan mértékben telt meg az orra váladékkal, hogy levegőt egyáltalán nem kapott. Amikor aztán a nyákban egy kis vércsíkot fedeztem fel, leállítottuk az egész porrszívásos akciót. Maradt a kézi, motoros orrszívó, valamint a tengervizes sóoldat spray, amitől szintén sikítófrászt kapott, valahányszor belelőttünk belőle az orrába. Több helyről hallottam, hogy ami nagyon hatékonyan gyógyít, az ebben az esetben is az anyatej. Így tehát a következőket alkalmaztam az elkövetkezendő napokban:

- porrszívás kiiktatva, orrszívás sokkal ritkábban, csak a kis kézi motorossal a leszívható trutyit

- sóoldat spray formában többé nem, HANEM: kifújva kis tégelybe + anyatejet hozzá, majd ezt a kombót pipettával spricc az orrlyukacskákba. Ez legalább bejött Ficerének. Játék közben észrevétlenül spricceltem az orrába, szinte észre se vette a dolgot. Kicsit megilletődött, pislogott párat, nyelt kettőt, és ezek után volt, hogy el is mosolyodott :) Tegnap, de főleg tegnapelőtt ezt nagyon sokszor nyomattam neki, és úgy vettem észre, használt is.

- Nazivint összesen kb. 3x adtam neki, amikor nagyon kellett éjszaka, hogy tudjon aludni.

- Homeopátiás bogyókat is beszereztem, ezt vízben oldva kapta, cumiból.

- Ma elkezdtem infralámpázni amikor aludt - kb. 2 percig tartom a lámpát az orrocskája felé (néha röhejes, akrobatikus pózokban, hogy a lámpa zsinórja elérjen ameddig kell, ugyanakkor fel ne ébresszem álmából...).

Nem tudom, hogy ez utóbbinak köszönhető-e, de ma hajnali 3-kor, amikor az éhség felébresztette, végre kapott levegőt, jól szelelt az orra. Egy hét óta először!... Tegnap már valamivel jobb volt a helyzet, de hajnalban akkor is felsírt az orrdugulás- levegő nemkapás miatt és több mint egy órás altatás, kézben ringatás után bírt nagy nehezen visszaaludni, szörcsögve. Nagyon bízom benne, hogy ez az infra (és az össes többi kezelés...) csodát tesz és sokkal hamarabb meggyógyulunk, mint 3 hét... Ma már nem spricceltem neki csak reggel, mert úgy éreztem, nem szükséges, inkább infráztam.

Ja, és a baj nem jár egyedül: peluskiütései is lettek. Azt is infrázom (szintén 2 perc), valamint a patikában boraxos krémet javasoltak, azzal kenegetem. Továbbá rengeteget szellőzünk, napi többször 1 órákat töltünk pelus nélkül. Így aztán szépen javul a popsi helyzet.

Doki néni nagyon frappáns mondása sokat segített lelkileg helyre rázódni: egy gyereket meg kell szülni, aztán békén kell hagyni. Ő is járja az útját, mint mindenki más, nem fogom tudni átvenni a terheit. Jelenleg küzd a náthával, aztán majd küzd minden mással, az óvodában Pistikével, aki elszedte a játékát vagy megütötte. Belegondoltam, és teljesen igaza van... Lehet, hogy korai kijelentés, de úgy érzem, innentől kezdve, kicsit könnyedebben veszem az akadályokat.

Istenem add, hogy jó éjszakánk legyen! Elalvás előtt fújtunk az orrába sóoldatos tengervizet, bízva abban, hogy oldja a nyákot és védi a nyálkahártyáját - természetesen utálta, és nagyon nyűgös lett utána. Vettem sóterápiás készüléket, amit beüzemeltem, de Emberem kiiktatta, mondván: hangos. Most nagyon mérges vagyok rá.

Borzalmas éjszakán vagyunk túl. Miután éjfél körül Ficere elaludt, hajnali 3-kor ismét felébredt. Nem kapott rendesen levegőt a sok trutyitól, ami az orrában volt. Megfordult a fejemben, hogy ismét kiszívjuk az orrát, de ezúttal úgy döntöttem, ezt most éjjel inkább nem. Ha kell, fent vagyok és sétálgatok vele reggelig, ha csak így kap levegőt, de ilyen félkómás állapotában nem teszem ki az orrkiszívás rettenetes élményének. Így hát 3-tól 4-ig felváltva sétálgattam és visszafeküdtem vele, azaz próbáltunk visszafeküdni, mivel valahányszor leültem vele, arra felébredt. Nem is tudom, hányszor játszottuk ezt el... vagy 10x biztos. De saját magam már egyáltalán nem érdekelt. Semmi másra nem bírtam figyelni, mint őrá, arra, hogy éppen kap-e levegőt, elég-e neki és ha szörcsögött, vagy nehezen kapta a levegőt, akkor szinte én fulladoztam. Nagy nehezen olyan 4 után valamivel végre találtunk egy olyan pozíciót, amiben folyamatosan viszonylag jól vette a levegőt, így elaludtunk... olyan fél órára. Utána ismét ébredés az orrdugulás miatt. Megint séta, de most könnyebben aludtunk vissza. Hajnali 6-kor, amikor ismételten felébredt, már világos volt, ezért úgy döntöttem, elő azzal a tengervizes bébi spray-vel. Belefújtam az egyik kis orrlukába, amit nagyon zokon vett és keservesen sírva fakadt. Eddig tartott a bátor anyuka lelki ereje, ami ezen a ponton darabokra tört. Teljesen kikészített a szenvedése, s most még meg is kell gyötörnöm ahhoz, hogy jobban legyen... Micsoda szemétség! Elsírtam magam. Ott ültem az ágyon a síró A-dal a kezemben és folytak a könnyeim. Ekkor megérkezett Apa, aki átvette a kis Ficerét - bár nem akartam az elején átadni, de meggyőzött, hogy most nyugira van szüksége a kicsinek, és beláttam, teljesen igaza van, most jobb lesz neki Apánál... Lesétáltak a porrrszívóhoz, és Apa kiszívta a kis nóziját. Én már le se mentem, csak a dolog végeztével. Szegény Ficere!! Milyen szörnyű dolog ez, hogy így szenved, aztán még meg is kínozzuk?? Borzasztó! Mert ugye muszáj kiszedni onnan a trutyit, de nem lehet elmagyarázni neki, hogy ezt érte tesszük! Szegényke csak annyit érzékel az egészből, hogy bántjuk. Én meg nem akarom bántani, és mivel mi tudjuk, hogy ez nem bántás, inkább úgy mondom: nem akarom azt sem, hogy azt érezze, bántjuk! Ez borzalmas! Lehet, túl öreg vagyok én már ehhez... Lehet, fiatalabban sokkal könnyedebben venném ezt a dolgot, nem lelkizném agyon ezt az egészet. Mondtam is egyik barátnőmnek, néha úgy érzem, olyanok vagyunk mint Hüvelyk Matyi szülei... "Öregen" kaptunk egy kis csodát és most a széltől is óvnánk, meg hát agyon aggódjuk magunkat miatta.

Szerencsére a porrrszívás után sokkal jobb volt az orr helyzet, bár még mindig megmaradt a hörgés. Szerencsére Ficere hamar megnyugodott de az ilyen atrocitások után mindig olyan bágyadt, fáradt lesz és olyan érzés száll meg, hogy kicsit elveszíti a bizalmát bennünk. Kapott kis kajcsit a nagy ijedtségre, utána pedig szép nyugiban visszaaludtunk mindketten, együtt. Ma reggel megint felhívtam Aput (tegnap este már beszéltem vele ez ügyben) és megkérdeztem, honnan lehet tudni , hogy nem náthás-e A., hisz azt csak mi feltételezzük, hogy a sok bukás miatt gyűlik az orrában a folyadék. Azt felelte, hogy ha náthás lenne, akkor folyna az orra. Viszonylag megnyugodtam , mert ilyet nem tapasztaltunk. Sőt, jó hír, hogy elmondása szerint a hörgés normális olyan 6 hónapos korig, ui. ez lehet a fejletlen nyálkahártya következménye. Hát nagyon remélem, hogy erről van szó, és az a nyálkahártya szélsebesen megerősödik!! :(

Kezd herótom lenni az éjszakáktól. Ez már a 3. alkalom, hogy Ficere felsír, felriad álmából és alig lehet visszaaltatni. Ilyenkor már nem sír, csak "zakatol". Úgy alszik, hogy nem alszik. Karban, ölben elvan, de amint leraknám, felélénkül, össze-vissza forog mint a motolla, kezeivel dörzsöli a fejét (amitől persze csak jobban feléled), szuszog, kalimpál, feszíti a testét - már a látványtól felmegy az ember vérnyomása. A végén a szemek kipattannak és nyoma sincs az álomnak. Ezt ma este konkrétan 3x játszottuk el (tegnap talán csak 2x), a végén már sírtam kínomban és arra gondoltam, túl nehéz ez nekem... Azt hiszem ez az egész az "orrhorror" miatt van. 1.: nem kap rendesen levegőt, erre felriad, 2.: a porrszívó miatti borzalmas élmény miatt rémálmok gyötrik - amitől felsír álmában. Istenem, érjünk már a 4. hónapba, hogy azt a szentjánoskenyérkivonatos cuccost adhassuk neki!

Végre nyugodtan alszik... Kezdek én is ellazulni.

Fura idő van, nem mondom... Süvít a szél, közben hét ágra süt a nap. Tisztára mintha tengerparton lennénk, csak éppen tenger nincs hozzá... Mivel a tegnapi séta elmaradt, ma mindenképpen ki akartam mozdulni Ficerével, de a szokásos nagy körünket nem mertem bevállalni a nagy szél miatt. Gondoltam, bőven elég lesz, ha lesétálunk a kisboltig (kb. 1 km), aztán vissza. Így is történt. Míg bevásároltam pitékből meg Cserpes Trudiból (sajnos a mákos pite elfogyott, nagy bánatomra) Ficere teljesen jól érezte magát, s ez kitartott  egészen a séta végéig. Az utolsó méterek megtétele előtt azonban nekikezdett kínlódva nyöszörögni, s mivel más tippem nem volt, arra kezdtem gyanakodni, hogy kicsit (nagyon) túlöltöztettem és épp megpukkadni készül a hőségtől. Gyorsan turbó sebességre kapcsoltam, repesztettem a babakocsival az utolsó métereken, de mire hazaértünkn, Ficere bealudt. Némi tétovázás után úgy döntöttem, kint hagyom a teraszon a friss levegőn, de azért előtte megszabadítottam egy réteg takarótól, most pedig itt ülök mellette és azon aggódom, nehogy megfázzon.

A mai napon egyébként teljesen egyértelműen egyedül fordult oldalra (jobbra), ugyanis eközben én éppen a ruháimat szelektáltam (ha már az időnél tartunk,,, melegek el, könnyűek elő...). Az egyik pillanatban, amikor ránéztem, észre vettem, hogy egész testével szépen oldalra fordult :) Egyébként úgy tűnt, a játszószőnyeg az újdonság erejével hatott rá. Keveset raktam rá az utóbbi időben, mert eddig nem nagyon hatotta meg a dolog, most viszont érdeklődve szemlélte az újonnan ráaggasztott játékfigurákat (nagyon kreatívan a keresztpántjaira ráapplikáltam valami spirál bigyót, amiről mindenféle figurák lógnak le) és bőszen kalapálni kezdte őket kis kezeivel.

Nem írtam még, de a múlt héten elkezdte nézegetni a lábacskáit, mintha ismerkedne velük :)) A másik viszonylag új jelenség, hogy a kezével rendszeresen föl-le csapkod (főleg a ballal). Talán az izgatottság jele, nem tudom... Mindenesetre akkor sem áll le vele, amikor szopizik vagy cumizik. Sőt, akkor hadonászik vele a javából. Szopizáskor gyakorlatilag lehántja rólam a ruhát... Az egyik pántos pólómat rendesen tönkre vágta, annyira kitágította a mellkasánál a sok rángatással :) Van még egy furi tevékenység, amit mostanában művel: bekapja az alsó ajkát és serényen szopogatja, rágicsálja, kóstolgatja. Elég muris... :) Egyébként továbbra is rengeteget mosolyog - szerencsére még a (p)orrszívó sem tudta tartósan kedvét szegni, pedig azt nagyon rühelli. Nem csodálom... Szegényke, csapkod, küzd ellene, dehát Apa erősebb... Még egyelőre :) Sajnos muszáj kiszipákolni a trutyit az orrából, mert a napokban már nem kapott rendesen levegőt miatta. Borzasztó ez... Feltételezhetően a rengeteg bukás eredményeként a gyomrából a cucc nem csak kifelé ürül, hanem egy része felszalad az orr üregébe. Ez aztán ott összeáll és mindenféle akadályokat képez, így nem halad benne rendesen a levegő :( Hiába vettem frankó kézi motoros orrszívót a Brendon-ból, még az sem hozza ki ezeket a makacs trutymákokat. Marad a (p)orrszívó. Azt hiszem én még jobban utálom ezt az egészet mint Ficere. A szívem hasad bele, valahányszor sor kerül a porrszívózásra :(( Emberem ma hozott haza valami tengeri sóoldat spray-t, remélem az is segíteni fog. Én is találtam egy bio verziót, majd utánanézek, hol lehet kapni... De a legtutibb az lenne, ha a bukások abbamaradnának. Két hét múlva kezdhetjük adni neki a Sinemil nevű szentjánoskenyér és rizsliszt kivonatból készült táplálék kiegészítőt, ami elvileg megakadályozza a bukást. Hát remélem. Meglátjuk hamarosan. Azért még azt leírom, hogy az orrhorror után apa ölében ücsörgött bágyadtan a kis drága (ezúttal én inkább nem asszisztáltam az akcióhoz , inkább felhívtam fül-orr.gégész nagypapit valami jó tippért), s mikor meglátott és rámosolyogtam, fáradtan visszamosolygott rám. Jajj, belefacsarodik a szícem - több ilyen bejegyzést nem akarok :(

Tegnap rettenet nyűglődős napunk volt - Ficere sokat akart karban lenni, és még olyankor is panaszkodott. A bealvás nehezen ment, az ébredés gyorsan jött - ez azt jelenti, hogy kb. fél óráig altattam, hogy majd 20 percet aludjon... Még az esti fektetés után is volt némi zűr, amikor is néhány óra múlva felsírt, de ezúttal a cicis megnyugtatás nem jött be neki - sőt, kifejezetten sértésnek vette, ezért minden egyes kínálgatás után egyre idegesebb lett, majd a végén ordítani kezdett. Rohantam le a konyhába összedobni egy adag tápot, de mikor a szájához emeltem a cumisüveget, hát azt is köpte kifelé a nyelvével. Természetesen ekkorra már annyira felhergelte magát, hogy visszaaludni nem bírt. Na ekkor éreztem, hogy az idegeim csimbókokban lógnak, s frusztrált állapotomban elbőgtem magam. Az a szép ebben a történetben, hogy miközben az ember teljesen kikészíti magát nagy igyekezetében, ez az apró kis emberpalánta mit sem sejt az egészről, teljes ártatlansággal szemléli a szétesésemet, sőt mi több: kedvesen mosolyog. Mit tehet ilyenkor az ember? Hát elolvad a gyönyörűségtől :) Miután előzőleg a fejemet a falba vertem kínomban, elérzékenyülve visszamosolygok a kis csillagbogárra. Egyébként, megtudtam, tegnap front volt - azt hiszem, most először éreztem meg, hogy megéreztük...

A mai nap már sokkal szebben alakult. Végre helyreállt a rend és nyugalom. Megtettük első duna-parti sétánkat, ami csodálatos volt. Mondjuk, főleg én élveztem, mivel Ficere nem nagyon lát ki a babakocsiból. Arról nem is szólva, hogy a séta 80%-át átaludta... Ettől függetlenül varázsa volt mégis, mert hatalmas, öreg, bölcs fák övezték az utat, amerre mentünk, melegen sütött a napocska, sok vidám emberrel találkoztunk, s összesen 5 szerelmespárt számoltam meg utunk alatt :) A tavasz visszavonhatatlanul megérkezett. Ez még abból is látszott, hogy kirügyeztek a fák - sőt, némelyik virágba borult.

Ami viszonylag újdonság (vagy csak mostanában figyeltem fel rá), és talán nem került említésre, hogy Ficere, amikor ölbe veszem, most már mindig fogja a vállamat, vagy a karomat, amit egyszerűen imádok! Az a kicsi kéz, ahogy a testemre simul, hát az valami szívbe markoló! Egész egyszerűen elolvadok tőle! :)) A minap, ahogy a pelenkázó asztalon játszottunk, s én fölé hajoltam, mosolyogva elkezdte tapogatni az arcomat. Kis kezével végigvándorolt arcom egy részén, majd (természetesen) megállt az orromnál, és jól megmarkolta :)) Úgy látszik ez a kiugró testrészem biztos pontot jelent a számára (na és jól lehet fogást találni rajta) :)) A pelus asztalon egyébként roppant jól lehet szórakozni, a minap pl. épp mikor ruha nélkül élvezte Ficerénk a szabadságot, jól megpuszilgattam a hasikóját, ami annyira tetszett neki, hogy rendesen hahotázott, gurgulázva nevetett :)) Olyan jó volt hallani!.

Érdekes, hogy a héten megpróbált felülni (!). Feszíti a hasizmát (hasprésezik) és úgy tűnik, mintha menni akarna. Valószínűleg menne is, mert ilyen esetben csak akkor csillapodik izgatottsága, ha felállunk vele és járkálunk ide-oda. Mondtam neki, hogy szép, hogy ő már most futni szeretne, de előbb mondjuk meg kéne tanulnunk megfordulni, de ehhez úgy tűnik, még lusta. Bár, szerintem csak arról van szó, hogy még nem jut az eszébe, hogy ilyet is lehetne :)). De tényleg. Biztos vagyok benne, hogy ha akarná, akkor menne neki. Azt hiszem azért, mert olyan fejlett. Döbbenet hosszú a gyerkőc: 67-68 cm, ami leginkább egy fél éves gyerek méretének felel meg. Nem hiába mondta az UH-os dokinéni, hogy ebből a gyerekből lehet, még gátfutó lesz... :) Aztán persze ki tudja - a növekedési ütem még sokat változhat... A tárgyakkal, játékokkal egyébként most már nagyon szépen eljátszogat, egyértelműen látható a fejlődés, ahogy megfogja őket, ahogy játszik velük. Már sokkal kifinomultabbak a mozdulatai. Más: szinte egész álló nap, folyamatosan fújja a buborékokat. Az ajkai között gyűjtögeti, szürcsölgeti a különféle méretű, habos buborékokat, amikhez láthatóan ragaszkodik. Megnéztem a fejlődéslélektan könyvben, döbbenet de írnak róla, én meg totál elfelejtettem, hogy pszicho-n tanultunk róla. Mindenesetre a lényeg az, hogy ez teljesen normális tevékenység a babáknál :) Ja, ami furcsa: mostanában a sok kedvenc szó helyett leginkább egy hangot ismételget egyfolytában - főleg, amikor örül, azt hogy: GHHHH. Vagyis a magyarban nincs ilyen hang, leginkább a görög gammára hasonlít, vagy talán a hollandoknál, esetleg az araboknál arra a bizonyos torokhangra. Szóval imádja ezt a hangot kiadni, többféle formában. Élesen, hangosan vagy halkan, vidáman vagy panaszkodva.

Egyébiránt para van, mert Emberem már megint beteg (valami influenza szerűség) és most izgulok, hogy ne kapjuk el (főleg A. persze). Meg hát egyébként is minden sokkal nehezebb így... Nem csoda ha mire beesteledik totál lemerülök. Most is, örülök, hogy végre be bírtam fejezni a bejegyzésemet. Azért bízom benne, hogy hamarosan újból jobban tudok majd gazdálkodni az idővel...

Este 8 óra van, lehetőségem lenne most írni (Ficere apával alszik), de annyira fáradt vagyok, hogy alig bírom nyitva tartani a szemeimet, s fél percenként ülve elalszom a székben. Így tehát most sem fogok írni... Pedig ez a mai nap csodás volt, Ficere szerintem nem is sírt ma egyáltalán, önmagához képest sokat aludt (azaz nem 3x fél órát, hanem délelőtt egyszer 2 órát lehúzott egyhuzamban, aztán később 2x 1 órát, ami csúcsteljesítménynek számít minálunk), jókat játszottunk, sétáltunk egy hatalmasat, amit roppantul élveztünk, itt voltak uncsitesóék, akik megszínesítették a napunkat, s nem utolsó sorban élveztük az esti fürcsit apával. Dióhéjban ennyi... Megyek, elkészítem + bekészítem a hajnali adag tápot, aztán fogom magam és bedőlök az ágyba...

Gondolatban már megint rengeteg témát összeszedtem, amiről írni szeretnék. Itt van pl. az evés (aztán az alvás, a szerda esti kiborulásom, az orrszívás - kétszeri használat után látványra felismerte az orrszívót! -, és az új beszédhangok). Nagyon kevés tejcsim van csak, de azért még van és ehhez ragaszkodunk. Mondjuk, főleg én, mert A-unk nem igazán csípi a ciciből szopizást, minthogy újszülött korában nagy tudatlanságomban kb. 1 hétig csak cumisüvegből kapott anyatejcsit, aminek következtében azóta is ragaszkodik ahhoz, hogy kevés munkával sokat nyerjen. Hiába, van esze a gyereknek... :) Azért legalább éjszakánként, amikor félkómásan felébred álmából, simán jó neki a cici, sőt, úgy tűnik, olyankor kifejezetten jól esik neki. Szopizik egy keveset, majd visszaalszik. Igyekszem nem tápozni olyan hajnali 5 előtt, s ez úgy tűnik, hogy nem is jelent gondot. Így megy ez jó ideje, csak 1-2 kivételes éjszaka volt, amikor rendes adag kajcsira volt szükség - meg is lepődtem, hogy mi lesz így velünk, hisz a cél az volna, hogy rászoktassuk a gyerkőcöt az éjszaka átalvására... De aztán kitaláltam, hogy kicsit később fektetem le, így az utolsó kajcsi olyan 9h körülre esik, s így simán kibírható az éjjel nagyobb kajálás nélkül. Tegnap 8h-kor evett aznap utoljára, utána csak az éjszakai szopik szolgáltak némi táplálékul, s így reggel fél 6-kor evett legközelebb. Akkor is csak 20 ml-t, és fél 8-kor a maradék 140-et. Úgy tűnik, kezdünk ráállni arra, hogy 7-fél8 körül legyen a "reggeli".

Ami a szopit illeti, hát bizton állíthatom, hogy legközelebb (ha lesz legközelebb) sokkal, de sokkal okosabban fogom csinálni a dolgokat!! Előre fel fogok rá készülni és remélhetőleg nem felejtem el azokat a tapasztalatokat, amiket most szereztem... Pl.:

- nem fogom hagyni, hogy órákon át nyammogjon a kis drága újszülött gyermekem a cicimen, akármilyen szerelmes is vagyok belé, mert szétmennek a mellbimbóim, ami miatt aztán nem leszek képes szoptatni.

- nem fogom cumis üvegből etetni, max. 1-2-szer, ha valamiért nagyon szükséges

- rögtön fejni fogom a tejcsit - már a kórházban, hogy minél hamarabb beinduljon a termelődés

- ha be vannak durranva a cicik, de nem jön tej, nem tojok be és nem hiszem azt, hogy azért nem jön mert nincs, hanem tudni fogom, hogy kis meleg vizes vagy párnás borogatással, zuhannyal meg lehet nyitni a tejcsatornákat és máris jön a tejcsi

- rengeteg folyadékot fogok inni már az elejétől!

Hirtelen ezek jutottak az eszembe. Sajnos A-dal már nem tudom visszamenőleg ezeket bepótolni, de legalább már tudom, hogyan csináljam és hogyan NE csináljam legközelebb...

A-ka egyébként általában akkor szopizik kicsit többet, amikor nem nagyon éhes, mert olyankor van még türelme elbíbelődni a mellbimbóval, azonban amikor nagyon kajás, kifejezetten a falra mászik attól, hogy kínálgatom neki a cicit. Hihetetlen látvány, amikor egy kisbaba, dührohamot kap anyja cicijétől... :( Hát, ez van. Emberem beszerzett egy hiperszuper fejőkészüléket, úgyhogy azt a keveset, ami termelődik, és amit Ficere nem szív ki, azt géppel fejem le. Megjegyzem, az a kevés, ami mondjuk 30-60 ml/alkalom között ingadozik attól függően, hogy mennyit eszem illetve iszom, szinte egy az egyben a jobb oldali ciciben termelődik. A bal nagyon el lett baltázva, és kifejezetten bénább is. A. már a legelején egyértelműen kifejezte, hogy nem óhajt belőle táplálkozni. Vagy nagyon kevés jött, vagy nagyon nehezen jött ki belőle. Vagy mindkettő. Mindenesetre, amikor fejem a tejcsit, tényleg alig jön belőle valami... Mindenesetre nagyon bízom benne, hogy ez a kis mennyiség is, amit kap, hasznossá válik Ficere szervezetében!